Ismét meg szeretném veletek osztani a 'társkeresés' művészetében szerzett tapasztalataimat.
A téma nem egyszerű és mint kiderült kimeríthetetlen. Fél év eltelte után is tud meglepetést okozni egy-egy levél ill. annak írója, pedig tényleg azt hittem, hogy számomra már nincs új a nap alatt ebben a témában.
Az első nehézkes próbálkozások után, összejött egypár jó hangulatú levelezés, majd találkozás is. Megismertem kedves, értékes embereket, de valahogy egyikkel sem tudtunk közös hullámhosszra hangolódni.
Volt akivel a levelezésből továbblépve, több estén keresztül hosszú-hosszú telefonbeszélgetéseket folytattam és érzésem szerint mindketten élveztük a másikkal folytatott eszmecseréket. Már személyes találkozót is megbeszéltünk, mikor a találka előtti este a következő emailt kaptam:
Nem tudom mi történhetett hétfő este óta, ami az életét így megváltoztatta, mindenesetre nagyon meglepődtem.
Volt, akivel a levelezés és kellemes telefonbeszélgetés után már színházba is eljutottam és ott is úgy éreztem, hogy jól megértjük egymást és mind a ketten élveztük a másik társaságát. Mikor hazahozott úgy váltunk el, hogy legközelebb vacsorázni megyünk. Azóta is 'várom' a hívását.
Persze volt olyan úriember is, akinek én mondtam, hogy szerintem nem illünk össze. Úgy látszik ezt én nem tudom elég meggyőződéssel 'előadni', mert egy ideig még tovább próbálkozott, mondván:
'Nekem sok mindenben olyan no vagy, akit szeretnek magamnak, es kevesen vagytok ilyenek...'
Csak azt nem értette meg, hogy Ő nem olyan férfi, aki nekem kell :)).
Júniusban úgy döntöttem, hogy szünetet tartok. Jött a nyár és jött a nyaralás ideje.
A nyaralás a barátokkal csodálatos volt. Nem tudok elég hálás lenni nekik, hogy megosztották velem családjukat és bepillantást engedtek mindennapjaikba. Nagyon jó érzés volt egy ill. két igazi család részének lenni, ha csak pár napra is. Élveztem a gyerekek nyüzsgését, vidámságát, intelligenciáját, határtalan őszinteségüket, tisztaságukat és feltétel nélküli szeretetüket. Lubickoltam a barátnőkkel folytatott hosszú beszélgetésekben, sétákban és persze jól esett a kényeztető fürdés, szaunázás, masszázs.
Nyaralás után a bulizás, kerti partik ideje következett és persze a szülinapom is eljött újabb okot adva a barátokkal való találkozásra.
A társkeresés teljesen háttérbe szorult. Néha ugyan megnéztem az e-mailjeimet, de nem fektettem sok erőt a levelezésbe. Ismét nem a célcsoportból került elő levelezőpartner, ezért nem erőltettem a dolgot főleg, amikor megtudván foglalkozásomat ilyen kijelentéseket tett:
A téma nem egyszerű és mint kiderült kimeríthetetlen. Fél év eltelte után is tud meglepetést okozni egy-egy levél ill. annak írója, pedig tényleg azt hittem, hogy számomra már nincs új a nap alatt ebben a témában.
Az első nehézkes próbálkozások után, összejött egypár jó hangulatú levelezés, majd találkozás is. Megismertem kedves, értékes embereket, de valahogy egyikkel sem tudtunk közös hullámhosszra hangolódni.
Volt akivel a levelezésből továbblépve, több estén keresztül hosszú-hosszú telefonbeszélgetéseket folytattam és érzésem szerint mindketten élveztük a másikkal folytatott eszmecseréket. Már személyes találkozót is megbeszéltünk, mikor a találka előtti este a következő emailt kaptam:
Nem tudom mi történhetett hétfő este óta, ami az életét így megváltoztatta, mindenesetre nagyon meglepődtem.
Volt, akivel a levelezés és kellemes telefonbeszélgetés után már színházba is eljutottam és ott is úgy éreztem, hogy jól megértjük egymást és mind a ketten élveztük a másik társaságát. Mikor hazahozott úgy váltunk el, hogy legközelebb vacsorázni megyünk. Azóta is 'várom' a hívását.
Persze volt olyan úriember is, akinek én mondtam, hogy szerintem nem illünk össze. Úgy látszik ezt én nem tudom elég meggyőződéssel 'előadni', mert egy ideig még tovább próbálkozott, mondván:
'Nekem sok mindenben olyan no vagy, akit szeretnek magamnak, es kevesen vagytok ilyenek...'
Csak azt nem értette meg, hogy Ő nem olyan férfi, aki nekem kell :)).
Júniusban úgy döntöttem, hogy szünetet tartok. Jött a nyár és jött a nyaralás ideje.
A nyaralás a barátokkal csodálatos volt. Nem tudok elég hálás lenni nekik, hogy megosztották velem családjukat és bepillantást engedtek mindennapjaikba. Nagyon jó érzés volt egy ill. két igazi család részének lenni, ha csak pár napra is. Élveztem a gyerekek nyüzsgését, vidámságát, intelligenciáját, határtalan őszinteségüket, tisztaságukat és feltétel nélküli szeretetüket. Lubickoltam a barátnőkkel folytatott hosszú beszélgetésekben, sétákban és persze jól esett a kényeztető fürdés, szaunázás, masszázs.
Nyaralás után a bulizás, kerti partik ideje következett és persze a szülinapom is eljött újabb okot adva a barátokkal való találkozásra.
A társkeresés teljesen háttérbe szorult. Néha ugyan megnéztem az e-mailjeimet, de nem fektettem sok erőt a levelezésbe. Ismét nem a célcsoportból került elő levelezőpartner, ezért nem erőltettem a dolgot főleg, amikor megtudván foglalkozásomat ilyen kijelentéseket tett:
'Megértem, hogy bankárokkal barátkozol, hiszen a pénz is pénzhez megy.
Örülök neki, hogy van munkahelyed. Mindig arról álmodtam, hogy egy gazdag bankár eltart majd. :)
Tudom, hogy csak vicces akart lenni, de annyira nem ismertük egymást, hogy ezt megengedhesse.
Augusztus elején azonban történt valami. Egy kitartó úriember talált rám a világhálón és addig küldött emailt, amíg el nem érte, hogy válaszoljak. De ez már a következő bejegyzés témája lesz.
Sajnos nem sikerült sok pozitív tapasztalatot szerezni és továbbra is állítom, hogy a társkeresés iszonyú nehéz munka. Sok kitartást, türelmet és időt igényel, nem beszélve a megfelelő lélekjelenlétről, hogy sikerüljön kivédened a lelked összetiprására váró férfiak támadásait.
