Társkeresés (második rész)

Ismét meg szeretném veletek osztani a 'társkeresés' művészetében szerzett tapasztalataimat. A téma nem egyszerű és mint kiderült kimeríthetetlen. Fél év eltelte után is tud meglepetést okozni egy-egy levél ill. annak írója, pedig tényleg azt hittem, hogy számomra már nincs új a nap alatt ebben a témában.

Az első nehézkes próbálkozások után, összejött egypár jó hangulatú levelezés, majd találkozás is. Megismertem kedves, értékes embereket, de valahogy egyikkel sem tudtunk közös hullámhosszra hangolódni.

Volt akivel a levelezésből továbblépve, több estén keresztül hosszú-hosszú telefonbeszélgetéseket folytattam és érzésem szerint mindketten élveztük a másikkal folytatott eszmecseréket. Már személyes találkozót is megbeszéltünk, mikor a találka előtti este a következő emailt kaptam:

'Szia Ági,

Ezúton szeretném lemondani a szerdai találkozónkat. Az életem más irányt vett és így sem szerdán, sem a jövőben nem fogunk tudni találkozni. Remélem, hogy megérted, további szép napot Neked!

Üdv,.'

Nem tudom mi történhetett hétfő este óta, ami az életét így megváltoztatta, mindenesetre nagyon meglepődtem.

Volt, akivel a levelezés és kellemes telefonbeszélgetés után már színházba is eljutottam és ott is úgy éreztem, hogy jól megértjük egymást és mind a ketten élveztük a másik társaságát. Mikor hazahozott úgy váltunk el, hogy legközelebb vacsorázni megyünk. Azóta is 'várom' a hívását.

Persze volt olyan úriember is, akinek én mondtam, hogy szerintem nem illünk össze. Úgy látszik ezt én nem tudom elég meggyőződéssel 'előadni', mert egy ideig még tovább próbálkozott, mondván:

'Nekem sok mindenben olyan no vagy, akit szeretnek magamnak, es kevesen vagytok ilyenek...'

Csak azt nem értette meg, hogy Ő nem olyan férfi, aki nekem kell :)).

Júniusban úgy döntöttem, hogy szünetet tartok. Jött a nyár és jött a nyaralás ideje.

A nyaralás a barátokkal csodálatos volt. Nem tudok elég hálás lenni nekik, hogy megosztották velem családjukat és bepillantást engedtek mindennapjaikba. Nagyon jó érzés volt egy ill. két igazi család részének lenni, ha csak pár napra is. Élveztem a gyerekek nyüzsgését, vidámságát, intelligenciáját, határtalan őszinteségüket, tisztaságukat és feltétel nélküli szeretetüket. Lubickoltam a barátnőkkel folytatott hosszú beszélgetésekben, sétákban és persze jól esett a kényeztető fürdés, szaunázás, masszázs.

Nyaralás után a bulizás, kerti partik ideje következett és persze a szülinapom is eljött újabb okot adva a barátokkal való találkozásra.

A társkeresés teljesen háttérbe szorult. Néha ugyan megnéztem az e-mailjeimet, de nem fektettem sok erőt a levelezésbe. Ismét nem a célcsoportból került elő levelezőpartner, ezért nem erőltettem a dolgot főleg, amikor megtudván foglalkozásomat ilyen kijelentéseket tett:

'Megértem, hogy bankárokkal barátkozol, hiszen a pénz is pénzhez megy.

Örülök neki, hogy van munkahelyed. Mindig arról álmodtam, hogy egy gazdag bankár eltart majd. :)'

Tudom, hogy csak vicces akart lenni, de annyira nem ismertük egymást, hogy ezt megengedhesse.

Augusztus elején azonban történt valami. Egy kitartó úriember talált rám a világhálón és addig küldött emailt, amíg el nem érte, hogy válaszoljak. De ez már a következő bejegyzés témája lesz.

Sajnos nem sikerült sok pozitív tapasztalatot szerezni és továbbra is állítom, hogy a társkeresés iszonyú nehéz munka. Sok kitartást, türelmet és időt igényel, nem beszélve a megfelelő lélekjelenlétről, hogy sikerüljön kivédened a lelked összetiprására váró férfiak támadásait.

Társkeresés (első rész)

Bizonyára tudjátok, hogy egy ideje egyedül élek. Először nagyon furcsa volt, mert világ életemben együtt éltem valakivel, szüleimmel, majd nagymamámmal, utána a volt-férjemmel. A volt-férjem már a házasságunk alatt próbált rászoktatni az egyedüllétre, hiszen nagyon sokat volt külföldön és az utolsó években szinte csak 2 hetente hétvégén találkoztunk. Nagymamám azért akkor is ott volt nekem, hiszen egymás melletti lakásokban laktunk szimbiózisban. Halála után elváltam és elköltöztem, hogy új életet kezdjek.

A rettegett és eleinte szokatlan helyzetről kiderült, hogy nem is olyan vészes és egészen jól boldogulok egyedül. Kezdtem élvezni, hogy nincsenek kötöttségeim. Nem kell hazarohanni, valaki kívánságait lesni, mások elvárásainak megfelelni. Kezdtem kialakítani a saját, önálló, felnőtt életemet. Rájöttem, hogy korában bármennyire is önálló és független voltam, soha nem éltem át a szülőktől való elszakadás folyamatát és nem élveztem ki a fiatalkori szabadságot. Ennek most jött el az ideje...

Természetesen bármennyire is jó egyedül az ember társaslény és nem monogámiára van kódolva. Az én ösztöneim, szívem, lelkem is vágyik egy társ után.

Már 2 évvel ezelőtt is megpróbálkoztam a társkereséssel. Akkor egy közvetítő segítségét igénybe véve. A hölgy profi 'fejvadásznak' mondta magát, aki majd megtalálja számomra a tökéletes társat. Gondolom nyilvánvaló, hogy ez nem sikerült.

2 év 'langyos víz' után úgy döntöttem, hogy ismét a kezembe veszem a sorsom. Most az internetes társkereséssel ismerkedem. Szánalmas tapasztalataim vannak, bár még nem régen ugrottam fejest a net világába. Regisztráltam, kitöltöttem a kérdőívet, feltöltöttem az adataimat majd kínkeservesen megszerkesztettem magamról egy pár bemutatkozó sort. Sajnos nem vagyok egy 'önfényező' típus, így az önmarketingben sem vagyok jó. Túljutva ezen nehézségeken el kezdtem nézelődni a 'kínálatban'. Viszonylag kezdő vagyok az internetes ismerkedésben, de máris sok fura élményben volt részem. Meg kell jegyeznem, hogy szórakozásnak sem utolsó. Találtam egypár igen érdekes adatlapot. Rá kellett jönnöm, hogy egyesek az adatlapjukat és elküldött üzeneteiket önmegvalósításuk egy formájának gondolják és az ismeretlenség álarca mögé bújva szabadon eresztik önmagukat vagy az önmagukban megbújó, de elnyomott személyiségüket.

Bár a férfiak kedvenc mondata, hogy 'Nem értem a nőket!', de kölcsön kell vennem, mert én már tényleg nem értem a férfiakat !! Tudják egyáltalán, hogy mit akarnak ?? Elolvassák egyáltalán az ember adatlapját vagy csak úgy a világba írogatnak? A saját adatlapomon meg kellett adnom, hogy én körülbelül kit keresek, kor, végzettség, érdeklődési kőr stb. Ezek után kaptam levelet 31 éves fiatalembertől és 59 éves úriembertől is. Ők biztosan nem olvasták a keresett életkorra adott válaszomat. És azok a levelek ! A kultúrával még csak köszönő viszonyban sincsenek.

Egy nálam 7 évvel fiatalabb (tehát véletlenül sem cél kategóriába tartozó) úr hihetetlenül kitartóan üldözött, így megadtam magam és válaszoltam levelére. Az elutasítást, bármilyen szép köntösbe foglaltam is, nem értette. Továbbra is állította, hogy csak én vagyok konzervatív és számára a kor nem akadály. Rendben számára nem, de az én számomra igen. Ez persze őt nem érdekelte. És ekkor elkövettem egy súlyos hibát. Unszolására megadtam neki a telefonszámomat ! Soha többé senkinek !! Azonnal telefonált és szóban sem értette meg a nemet. Csak egy esélyt akart és miután az az úriember, aki igazán tetszett és akivel addig hosszasan leveleztem közölte, hogy mégsem szeretné folytatni az ismerkedést, ezért csalódottságomban azt mondtam, hogy jó, találkozom vele. Ezt sem kellett volna. Én előre tudtam, hogy a dolog halálra van ítélve, de valamilyen perverz, kifacsart, önsanyargató gondolkodás mód miatt úgy képzelem, hogy semmit nem adnak ingyen és mindenért meg kell küzdeni, szenvedni. Ezt a találkozást is egy ilyen leküzdendő, elviselendő, tapasztalatszerző akadálynak fogtam fel.

Miután azért túl nagy erőfeszítéseket nem voltam hajlandó tenni, azt mondtam, hogy ebédidőben tudunk találkozni egy kávéra. Ez ma meg is történt. Egy arrogáns, magától elszállt, beképzelt barmot ismertem meg. Azt hiszem azt gondolja magáról, hogy Ő isten ajándéka minden nő számára, aki csak kapcsolatba kerül vele. Ugyanakkor én tetszettem neki. Nem kis ellentmondás, hiszen én egyfolytában próbáltam magamról lebeszélni. Antirandevú volt, mert csak a rossz oldalamat próbáltam kimutatni, és ez sem riasztotta vissza, Ettől meg én ijedtem meg, mert el kezdtem gyanakodni, hogy nem normális. Miután többször hangsúlyoztam, hogy ezek után már ne keressen, úgy köszönt el, hogy majd hív. Most rettegek, hogy tényleg fölhív !! Tudom magamnak kerestem a bajt, de mit tegyek naiv vagyok.

Egy másik úriember februárban költözött el 13 év együtt élés után a párjától. Minden mondatában megemlíti a volt családját és folyamatosan szidja a volt párját. Messze nincs túl a szakításon, de már is retteg, hogy egyedül van és nincs kinek elmondani a gondjait. Azonnal új kapcsolatot keres nehogy véletlenül egy-egy napot egyedül kelljen tölteni.

Kiderült számomra, hogy a férfiaknak nincsenek barátaik maximum haverjaik és a nőket, akár ismeretleneket is, használják lelkitanácsadónak.

Említettem, hogy azért akadt olyan is, aki nagyon szimpatikus volt, 1 az 50 -ből. Neki természetesen én nem jöttem be.

Egy hét tapasztalata alapján, így péntek esti elkeseredésemben azt gondolom, hogyha ilyen férfiak keresnek társat, akkor lehet, hogy jobb lesz egyedül maradnom.

Mindenki azt fogja mondani erre, hogy nem szabad feladni. Én nem is teszem, most csak egy kicsit megcsömörlöttem ettől az egész, erőltetett, fárasztó cirkusztól.

Köszönöm, hogy kiírhattam magamból az elkeseredést. Ha túljutok rajta közreadom a második részben.

Orchidea Kiállítás 2009. tavasz

Remek élményben volt ma részem. Ellátogattam a Papp László Sportarénában és végignéztem az Orchidea Társaság idén tavaszra szervezett kiállítását. Gyönyörű virágokat láttam. Egy kissé ugyan hiányoltam az eddig megszokott patinás helyszínt (Vajdahunyad Vára), mely szebb keretbe foglalta a virágkompozíciókat és jobb megvilágítást is biztosított a növényeknek, de látogatóként a helyszín megválasztásába nincs beleszólásunk.

Idén az Orchidea kiállítást és a Gardenexport egy helyen és egy időben rendezték meg. Zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem az Orchidea Társaságot a Gardenexpo szervezői győzték meg erről, hiszen az orchidea kiállítás látogatottsága messze túlszárnyalta a Gardenexpo iránti érdeklődést. Míg mi sorban álltunk, hogy megcsodáljunk egy-egy kivételesen szép növényt, addig az Aréna másik felében a kiállított darabok között csak lézengtek az érdeklődők.

Nem tudtam betelni a sok gyönyörűséggel és hosszú perceket álltam egy-egy virág előtt, hogy kiélvezzem látványát, majd megfelelő képet is tudjak róla készíteni. Sajnos a közel 120 képből csak néhányat tehetek itt közre, de remélem ez a pár kép ízelítőt ad mindenkinek ezeknek az egzotikus virágoknak a szépségéből.

A szem és a lélek kényeztetése után úgy döntöttem, hogy a kellemes érzést még lehet fokozni és ellátogattam az Aréna Plázába, ahol beültem a híres Haagen-Dazs fagyizóba. Annyit hallottam már róla, hogy gondoltam ideje kipróbálni. Pazar élmény volt. Isteni belga csokiból készült fagylalt költeményt ettem. Legnagyobb meglepetésemre, drága barátném, mikor újságoltam Neki mai kalandjaimat, és ecseteltem, hogy egy-egy falat fagyi közben is Ő és Belgiumban élő kis családja jutott az eszembe, akkor felvilágosított, hogy eddig én tévedésben éltem és a Haagen-Dazs név nem egy régi európai (belga/holland) márka, hanem egy nem is olyan régi, amerikából importált fagyizólánc. Megint egy illúzióval kevesebb...

U.I. Miután közzétettem a bejegyzést láttam, hogy egyáltalán nem úgy néz ki, ahogyan én azt elképzeltem, de még nem jöttem rá, hogyan lehetne szebben felvinni. Na majd legközelebb :))

Ismerkedés a bloggolással

Szervusz kedves olvasó,

Eddig a nem tudtam sokat a bloggolásról, de egyre több barátom, ismerősöm nyit/nyitott blog-oldalakat és igazán élvezetes, tartalmas olvasmányokat osztanak meg ezáltal Velem és a nagyvilággal. Köszönöm Nekik az élményt. Én csak gyenge próbálkozásokat tervezek, de ki látja a jövőt ??

Sajnos nincs sem költői, sem írói vénám, csak véleményem a világ dolgairól. Ezeket szeretném Veletek megosztani a jövőben.

Egyfajta terápiának szánom az írást magamnak és még kiderülhet, hogy ez a típusú 'kitárulkozás' felér egy pszichológusi látogatással. Mennyi pénzt lehetne így megspórolni :).

Köszönöm, ha elolvassátok és hozzászóltok, de ha csak elviselitek az is valami.

Mégegyszer üdvözlök Mindenki. Ági